Itt a nyár, lekerülnek a vastag pulóverek, és néha megdöbbentő, amikor fiatal lányok hihetetlen, ijesztő soványsága láthatóvá válik. Felnőtt koruk küszöbén gyerektesttel, gyufaszál végtagokkal jelzik személyiségük, környezetük, önállósodásuk nehézségeit.
(...)
A család a legfontosabb emberi kapcsolataink színtere; nem csoda hát, ha itt nyilvánulnak meg a legintenzívebben érzelmeink, indulataink. Szinte minden szituáció magában hordozza az egyet nem értés, a vita lehetőségét, de ugyanakkor a megújulás, az egymásra hangolódás lehetőségét is. Ha tisztában vagyunk a konfliktusok legfőbb forrásaival, könnyebb lesz szembenézni velük és kezelni őket…
(...)
„Amikor megtudtam, hogy ikreim lesznek, levegőt sem kaptam. Később váltakozott bennem a büszkeség érzése és a kétségbeesés. Az biztos, hogy a kicsik érkezése teljesen átformálta az életünket. Meg kellett tanulnunk együttműködni, és ez a kezdeti nehézségek után megerősítette a kapcsolatunkat is.”– mesélte egy nyolcéves ikerlányait nevelő apa.
(...)
A gyerekek, fiatalok élete három fontos helyszínen zajlik: a családban, az iskolában és a kortársak között. A családban kialakult értékrend nem feltétlenül azonos az iskoláéval, és nem valószínű, hogy megegyezik a kortárscsoportokéval. Hogy mindez zavart okoz vagy sokszínű fejlődési lehetőséget jelent, az rajtunk szülőkön is múlik.
(...)
Mindannyian a szüleink gyermekei, gyermekeinknek pedig szülei vagyunk. Ennek megfelelően, többféle szemszögből látjuk a világot. Ennél is izgalmasabb a kép, amikor az unokák és a nagyszülők kerülnek kapcsolatba, és lehetővé válik, hogy a gyerekünk megtapasztalhassa a generációk közti összefüggéseket, kötődéseket, hasonlóságokat és különbözőségeket...
(...)
A nyár sok lehetőséget tartogat az élményszerzésre, a töltekezésre és a változásra szülőnek és gyereknek egyaránt. Az egymástól külön töltött idő nagy lehetőség mindenkinek. A gyerekek próbálgathatják az önállóságukat, a szülők pedig előtérbe helyezhetik, felfrissíthetik, megerősíthetik párkapcsolatukat, ami azután szülőként is a javukra válik...
(...)
Az iskolás gyermek megítélésében megkerülhetetlenül fontos szerepet játszik a tanulásban nyújtott teljesítménye. S bizony, sokszor nem vesszük észre, hogy elvárásainkkal nem feltétlenül ösztönözzük őt…
(...)
A tanév nemsokára befejeződik, elkezdődik a vakáció. Ennek felhőtlenül és egyértelműen a gyerekek örülnek. A szülőknek nehéz feladat biztosítani a gyermekek szünidejének tartalmas, biztonságos és megfizethető eltöltését. Sok kérdés vetődik fel ilyenkor: Hány éves korától mehet egyedül nyaralni, milyen táborba, és honnan lehet tudni, hogy megfelelőek-e a körülmények és azok a felnőttek, akikre csemeténket bízzuk?
(...)
Amikor egy gyerekkel baj van, a szülő gyakran értetlenül fogadja az erről szóló jelzéseket. „Nem értem! Ugyanúgy neveltem, mint a testvéreit! Ugyanolyan szeretettel, ugyanannyi figyelemmel. Mégis, a többiekkel nincs semmi gond, csak vele! Mitől viselkedik ő másképp, amikor mindenből ugyanazt és ugyanannyit kapott, mint a többiek?”
(...)