A családterápia az egyes emberek problémáit a kapcsolatokon keresztül, azok összefüggésében vizsgálja. Az egyén legfontosabb kapcsolatrendszere a család. Minden, ami az egyik családtaggal történik, kihat a többiekre.
(...)
Számos oka lehet, hogy miért válnak szét azok az emberek, akik korábban együtt képzelték el az életüket. Az azonban mindenképpen biztos, hogy a válás a pár közös „produktuma”. A kapcsolatot érintő örömteli és fájdalmas fordulatok mind a pár kölcsönös reakciói alapján jönnek létre és maradnak fenn. Ha a közös élet minőségéért, sikereiért és kudarcaiért mindkét fél érez felelősséget, önmagában már ez is nagy esélyt ad az együtt maradásra.
(...)
Sajnos az esetek többségében, amikor a szülőt „berendelik az iskolába”, vagy ő maga úgy dönt, hogy felkeresi a pedagógust, nagy valószínűséggel már baj van. Arra viszont ritkán látni példát, hogy szülők és tanárok „csak úgy”, s anélkül, hogy egymásra mutogatnának, a gyermek fejlődéséről beszélgessenek. Törvényszerű, hogy így legyen?
(...)
Bár az új társ megtalálása nagy örömmel, megkönnyebbüléssel tölti el a nemrég még egyedül élő szülőket, mégis gyakori, hogy bizonytalanság, félelem kíséri a folyamatot. Nemcsak praktikusan, de érzelmileg is nehéz az előző kapcsolatokhoz való viszonyulást, kötelezettségeket megnyugtatóan rendezni, s ez bizony árnyékként vetülhet az új, közös élet mindennapjaira.
(...)
„Az én gyerekem és a te gyereked veri a mi gyerekünket”. Családterápiás praxisomban és a mindennapokban egyaránt egyre gyakrabban találkozom a hagyományos családi felállás mellett úgynevezett mozaik-családokkal, ahol két szétvált család összeköltözése révén egy új közösség szerveződik.
(...)
Minden válás, minden érintett számára fájdalmas változás. Annak is, aki kezdeményezte. Mindenki kudarcként, veszteségként éli meg, de a legkiszolgáltatottabbak ebben a helyzetben a gyerekek. Ezért különösen fontos az ő védelmükről gondoskodni, és enyhíteni a veszteség következményeit.
(...)
A kérdés némileg elméleti jellegű, hiszen az ezzel kapcsolatos döntések jó részét a külső körülmények határozzák meg. Van-e elég megfelelő színvonalú, elérhető áron kínált, jó szakemberrel ellátott bölcsőde, s van-e elég munkahely, hogy a dolgozni kívánó anya elhelyezkedjen? Vagy ellenkező esetben: megengedhetik-e anyagilag, ha szívük szerint úgy döntenének, hogy otthon nevelik csemetéjüket az óvoda kezdetéig?
(...)
A konfliktusok együttélésünk természetes velejárói. Általuk csiszolódunk össze, változunk, fejlődünk. Mindent, ami jó és ami rossz a családban vagy a kapcsolatban, együtt hozunk létre, így a probléma megoldása is csak közösen sikerülhet, abban a közegben, ahol kialakult. Ezért fontos, hogy jól tudjunk bánni a konfliktusokkal.
(...)
Mindannyian jól ismerjük a népmesék megnyugtató utolsó mondatát: „Hatalmas lakodalmat csaptak, és boldogan éltek, míg meg nem haltak.” A valóságban azonban a történet éppen itt kezdődik...
(...)